|
„A borozó” - Petőfi első, nyomtatásban megjelent verse
1842 májusában Petrovics Sándor, a 19 éves pápai diák levelet írt Bajza Józsefnek, aki a kor legjobb kritikusa és az első szépirodalmi lap, az Athenaeum egyik szerkesztője volt, és néhány verset is csatolt mellé. Így szólt a levél:
Tekintetes Szerkesztő Úr!
Ha csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek, kérem őket az Athenaeumban felvenni. Gyenge erőmet továbbra is ajánlva vagyok
Tekintetes Úrnak alázatos szolgája
Petrovics Sándor
tanuló
Pápán, maj 5. 1842 Bajza elolvasta a verseket és azok közül egyet, A borozó címűt annyira jónak találta, hogy megjelentette a lap hasábjain. Így A borozó lett az első, nyomtatásban is megjelent Petőfi-mű az Athenaeum lapjain. Egykori iskolatársa, Zilahy Károly így emlékezett vissza e nevezetes eseményre:
„Bajza és Vörösmarty, az Athenaeum szerkesztői nagyon megválogatták, amit kiadtak, ennélfogva A borozó megjelenése nemcsak a háromtagú kis körre – de az egész önképző társulatra nézve valóságos diadal volt; nem nevezték többé képzelődő társaságnak, hanem rejtett tisztelettel nézték. Petrovics Sándor pedig, ki az „egri” nevet kivívta közöttünk, büszke öntudattal mondta Jókainak: - Most már te se nyugodjál addig, míg tőled is meg nem jelenik valami!” A Zilahy által említett „háromtagú kis kör” Petőfit, Jókait és Orlai Petrich Somát jelentette, mint a Képzőtársaság különösen aktív tagjait.
A borozó című verssel kapcsolatban érdemes elmondani, hogy bár a költemény arról szól, milyen jó „gondüző borocska” mellett békésen üldögélni, csendben poharazni és feledni a világ baját, ám ez a kép csalóka, mert Petőfi sosem szerette a bort és végképp nem volt igaz, hogy „csak a bor istene, akit én imádok” – ahogy ezt a versben írja. Nemcsak diákkorában kerülte a bort, de később, felnőttként is: egyszerűen nem szerette, nem fogyasztotta szívesen. Viszont abban az időben nagyon népszerűek voltak a magyar költészetben a bordalok, sok költő írt ilyeneket és a fiatal Petőfi úgy érezhette, hogy a bordal műfajában is ki kell próbálnia magát, még ha személyes élményei nem is nagyon voltak ezen a téren. |