|
A) „Cicero [a neves szónok és politikus] […] pontosan tudta, hogy Caesar […] modora
mögött milyen erőszakos és hatalomra vágyó jellem rejtőzik. […] »Mégis, mikor látom
– mondotta –, mennyi gonddal fésülködik, és mint simítja le egyetlen ujjával a haját,
nem tudom elhinni, hogy ez a férfi olyan gonosz dolgot forgasson agyában, mint a
római alkotmány szétzúzása.«”
B) „Róma lakosai meghajoltak Caesar [hadi] szerencséje előtt, s mivel a
polgárháborútól és a vele járó bajoktól némiképpen fellélegeztek, hajlandóak voltak
elviselni az egy ember uralmát jelentő igát. Caesarnak élete végéig tartó ...[b)]…-i
hatalmat szavaztak meg, ami nyíltan bevallott zsarnoki uralmat jelentett, mivel az így
ráruházott hatalom birtokában senkinek nem tartozott politikai felelősséggel.”
C) „Mikor [Antonius, az egyik consul] futva jött a forum felől, a tömeg utat engedett
neki. Kezében babérágakból font diadémát [fejdíszt] tartott, és odanyújtotta
Caesarnak. Erőltetett taps hangzott, majd midőn Caesar eltolta magától a diadémát, a
tömeg hangosan megtapsolta. Antonius másodszor is odanyújtotta a diadémát, erre
megint csak kevesen tapsoltak, de amikor Caesar másodszor is eltolta magától, újra
felzúgott a taps. Caesar, látva, hogy ez a kísérlet nem járt sikerrel, felkelt székéből, és
úgy rendelkezett, hogy vigyék a koszorút a Capitoliumra.”
(Részletek Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művéből) |