|
A) „Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állnak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint
[…b)…] apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig. […]
Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás
értelmében az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát. […]
Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét
viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek
hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék.” (Császári rendelet, 4. század)
B) „Elsősorban azt rendeltük el, amiben az istenségnek járó tisztelet megnyilatkozik, hogy a keresztényeknek is, és mindenkinek megengedjük, hogy szabadon azt a vallást kövessék, amelyiket akarják. Ezt a döntést üdvös és teljesen helyes megfontolás alapján hoztuk, nehogy valakitől megtagadjuk azt a jogot, hogy a keresztények szabályát vagy vallását kövesse és válassza, és mindenkinek joga legyen hozzá, hogy amellett a vallás mellett döntsön, amiről úgy véli, hogy megfelel neki.” (Császári rendelet, 4. század) |