A kutatási kérdés
0/0 Pont
Válasz a vallásellenes intézkedésekre
0/0 Pont
Hitélet a természetben
0/0 Pont
Kérdések, feladatok
0/0 Pont
Az 1956-os forradalom leverése után
0/0 Pont
Kérdések, feladatok
0/0 Pont
A vallás- és egyházellenes politika
0/0 Pont
A politikai nyomozó osztály javaslata Rozgonyi György ügyében
0/0 Pont
Gyanús tevékenységek
0/0 Pont
A vád
0/0 Pont
A nyomozás megindítása
0/0 Pont
Rozgonyi György visszaemlékezése a "gyűlésekről"
0/0 Pont
Operatív terv Rozgonyi György ügyében
0/0 Pont
Operatív terv Rozgonyi György ügyében (folytatás)
0/0 Pont
Rozgonyi követése
0/0 Pont
Kérdések, feladatok
0/0 Pont
Rozgonyi György letartóztatása
0/0 Pont
A "Fekete hollók" ügy
0/0 Pont
A kutatási kérdés megválaszolása
0/0 Pont
A kutató munka folytatása
0/0 Pont


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy 1961-ben tartott házkutatás során lefoglalt fénykép táborozó gyerekekről. Ilyen képek segítségével azonosította a politikai rendőrség a résztvevő gyerekek szüleit
A foglalkozásban található dokumentumok és visszaemlékezések egy középiskolásról szólnak, akinek az életét Magyarország szovjetizálása alapvetően megváltoztatta. Rozgonyi György azonban nem pusztán elszenvedője volt a diktatúra kiépülésének, hanem saját környezetében igyekezett alternatívát kínálni, fenntartani és megerősíteni a keresztény hitet a gyerekek körében. Azt fogjuk megvizsgálni, hogy miként viszonyult ehhez a kommunista diktatúra.
 
A források feldolgozása alapján a következő kutatási kérdésre kell választ keresnetek: 
 
A Kádár-rendszer politikai rendőrsége miért tarthatta szükségesnek Rozgonyi Györgyöt megfigyeltetni, letartóztatni és sokakkal együtt börtönbe vetni 1961-ben?

Nézd meg a filmrészletet és olvasd el a visszaemlékezést!
"Az egész úgy indult, hogy a legutolsó egyházközségi táborban, Zamárdiban, [Barlay Szabolcs ciszterci szerzetes] összegyűjtötte a kiscserkészeket, és kisebb csoportokba osztotta szét ministráns körök címén, és hívott nagyobb fiúkat, az osztályunkból is többeket, köztük engem. ... a ciszterci templomban az egyik toronyban volt egy kis közösségi terem, és ott gyűltünk össze 1949 szeptemberében. Én akkor harmadikos gimnazista voltam, és rám bízott öt–hat emberkét. ... Akkor még az volt a feladat, hogy ministrálni tanítsam meg őket – így ez egy ministránskör volt. Aztán jött, hogy el kéne vinni őket egy kicsit kirándulni. Esetleg egy kis nyári tábor is belefér, egy párnapos, de ezt csak úgy elhintette az atya. ... Vigyük el kétnapos kirándulásra hétvégén a gyerekeket. Ahhoz meg kellett tanítani a gyerekeket sátrat verni, tüzet rakni úgy, hogy ne gyújtsuk föl az erdőt. Meg kellett tanítani, hogy mi van akkor, ha szomjas vagy, hol találsz innivalót, és azt hogy találod meg, térkép, ilyesmi. Azt, amit a cserkészetnél gyakorlatban mind megtanultunk, azt alkalmazni kellett. Mert a 10–16 év közötti korosztály nem feltétlenül fogékony arra, hogy hetenként egyszer összejöjjön egy lakásban, és ott ministrálni tanítsák, és semmi több. ... Nem kifejezetten cserkészetet akartunk csinálni, hanem a cserkészetnek az eszközeivel meg akartuk tartani a gyerekeket. És ez többé-kevésbé sikerült. Tehát együtt tartani azért, hogy megtarthassuk őket Jézusnak, tehát nem is az egyháznak. Megtartani az istenhitet. De ahhoz, hogy valamit valaki megtartson, először magáévá kell, hogy tegye. Tehát először az alapokat kellett megadni. Ez vezetett oda, hogy a következő évben már hittant tanítottunk. 

 Rozgonyi György visszaemlékezése a kezdetekről
Miért volt szükség a korábban egyházi gimnáziumba járó diákok bevonására a kisebbek hitoktatásába? Milyen eszközökkel tették vonzóbbá a fiatalok számára a vallási közösségeket? 

Rozgonyi György a fiatalok között és a politikai rendőrség által titokban készített fotón


 
 

 
 
 
 

 

 
Miért bízták régi cserkészekre a kisebbek hitoktatását 1949 őszén? (Egy jó válasz.)