XIV. Lajos ábrázolása a maga korában

Antoine Benoist, "a király festője és egyetlen színes viaszszobrásza", legalább tizenegy portrét készített XIV Lajosról. Ez az 1705 körül viaszból készült portré meglepő a megalkuvást nem ismerő realizmusával. A művész valószínűleg több, közvetlenül a király arcáról készült lenyomat felhasználásával készítette.

XIV. Lajos alatt a művészet alapja az állam megrendelése volt a hatalom dicsőségének demonstrálására. A művészet a hatalom eszközévé vált, és hozzájárult az ókori történelemből vett példákon és a Machiavelli által inspirált kormányzási elképzelésen alapuló uralkodói szuverenitás filozófiájának kialakításához. Leginkább király jeles tetteiről és kegyéről alkotott ábrázolások járultak hozzá a nagyságáról és hatalmáról alkotott képhez. XIV. Lajos volt a királyság legtöbbet ábrázolt személye; portréiról többszörös másolatokat készítettek, hogy az egész birodalomban megismerjék az uralkodót. A metszetek jelentették a legegyszerűbb módját annak, hogy képei elterjedjenek a korabeli médiában. A sajtó, különösen a La Gazette, azonnal felhasználta ezeket reklámcélokra.

XIV. Lajos képeit egyszerre használták jelenlétének pótlására és örök emlékeztetőül. Mivel a korban az abszolutista monarchiát időtállónak tekintették a művészetek a hatalom ezen időtlenségét mutatták be. A művészetek egy, a királyt kiszolgáló hierarchiába rendeződtek, mely „akadémiai rendszer” azon munkálkodott, hogy a gondolkodás minden formáját úgy szabályozzák, hogy azok az uralkodó dicsőségét szolgálják.

François Girardon és Thomas Regnaudi: Apollót szolgáló nimfák (1666 - 1675)

XIV. Lajosnak semmi sem volt túl jó. A hatalmi reprezentáció centruma, Versailles az ő elképzeléséből született, és mindenkinek a figyelmét magára vonta - olyan hellyé vált, ahol minden lehetséges volt. A Tükörteremben tartott fogadások a kifinomult ünnepi pillanatok voltak, amelyeket nem lehetett kihagyni. Nem véletlen, hogy Bernini (jobbról az ő király bust-jét látjuk), a híres római építész és szobrász is beleegyezett, hogy Franciaországba jöjjön, annyira vonzotta a korlátlan alkotás lehetősége iránti lelkesedés.

A „napkirály” udvarában a művészek felhasználták az ókori örökséget és a reneszánsz modelleket, melyek szimbolikus képek és mítoszok sokaságát szolgáltatták. A király képét az istenek vagy félistenek alapján formálták meg, s az ókori mítoszok és mitológiák után XIV. Lajos új, a korszak formanyelvén megfogalmazott mítosza következett. Az örök természeti rend, a kozmosz rendje és a politikai rend közötti párhuzam nyilvánvaló értelmezés volt a korabeli emberek számára. De mivel az abszolút monarchia mélyen vallásos volt, Franciaországban a királyi hatalom iránti csodálatot és buzgalmat a művészet a mitológia mellett vallásos érzelmek erősítésével is igyekezett felkelteni. A mitológiai és a vallási témák mellett a király a történelmi elbeszélést használta arra, hogy megerősítse a történelem feletti hatalmát. XIV. Lajos szenvedélyesen szerette a katonai dicsőséget, ezért a történelem uralását hódításaival érzékeltette.

A "Napkirály"

Ismeretlen szerző: XIV. Lajos és Apolló két arca

Apolló isten képe a Naphoz kapcsolódik, amely a világegyetem középpontja, a hő és a harmónia forrása. Ez a gouache (tussal készült rajz) ugyan nem hivatalos portré, és a színpadi jelmezrajzok jellegzetes stílusában készült, mégis jól felismerhető rajta XIV. Lajos, a fiatal király arca. Az uralkodó maszk és paróka nélkül, elegánsan és méltóságteljesen lép a színpadra: kitárt karjai és kecsesen felemelt, tenyérrel lefelé tartott kezei hangsúlyozzák az egyensúlyt, amelynek ő az abszolút jelképe. A lábak és a lábfejek helyzetét fél évszázaddal később Hyacinthe Rigaud megismételte a király hivatalos portréján. A színpadi jelmez a tollas tiarától a cipőig ismétli a sugárzó nap motívumát, amelyet az arany szín is kiemel. Ez az öltözék a luxuson túlmenően utal a XIV. Lajos által megtestesített, sőt, inkább értelmezett karakter kettős allegorikus jelentésére: Apollóra, a nap és a művészetek istenére. Az ifjú király nagyszerű sorsra hivatott, és általa Franciaország is. Ahogyan azt maga XIV. Lajos is mondta: „A nemzet nem Franciaországban alkot testet, hanem teljes egészében a király személyében lakozik.” Az Éjszakai Királyi Balett után XIV. Lajos a Napot tette kedvenc jelképévé. A tánc maradt az egyik legnagyobb szenvedélye, amit a Királyi Táncakadémia 1661-es megalapítása - amely nyolc évvel megelőzte a Királyi Zeneakadémia létrehozását - is bizonyít. A tánc professzionalizálódása, másrészt az államügyek azonban arra késztették a királyt, hogy 1670-ben – amikor is Molière és Lully Les Amants magnifiques című vígjáték-balettjében, ahol utoljára, és csak az első előadáson Neptun és Apolló szerepét táncolta - búcsút vegyen a színpadtól. Az udvari balett így is teljesítette küldetését a királyi propagandában: a látványosságot "konkrét ideológiává" tette, és a kollektív képzeletben a diadalmas Nap alakja XIV. Lajos, az abszolút uralkodó allegóriájává vált.

A következő feladatok alapvetően a "Nap" szimbólum felhasználásával foglalkoznak.

Nézze meg figyelmesen a képek részleteit!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Keresse meg a XIV. Lajos hatalmát allegorikusan bemutató képen az alul olvasható részleteket!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Templom, melyből az isten képletesen kilép

Az ég kapuját megnyitó Hajnal alakja

Nikének, a győzelem istennőjének alakja

A hangszer Apolló jelképe

Heliosz dicsfénye, mely a hatalom kisugárzását is jelenti

A Hórák jelképe

Qudriga, a győztes római hadvezérek, de istenek diadalkocsija is

Nézze meg figyelmesen a képek részleteit!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Azonosítsa a XIV. Lajos hatalmát irónikusan és allegorikusan bemutató képen az alul olvasható részleteket és a megfelelő képi elemeket!

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Maintenon márkiné kezéből a gyeplőt Anglia ...

Gyengülő uralmának, rogyadozó hatalmának jelképe

Emberi szükségleteire emlékeztető, szatírikus elem

A király napistenként való megjelenésének szimbóluma

A szekeret az idősödő esthajnalcsillag, Madame de Maintenon (szintén maitresse) hajtja.

A Napisten szekere a Zodiákuson hajt keresztül

A madam áhitatos, buzgó vallásosságú életének jelképe

.....és Ausztria próbálja kitépni. (utalás a spanyol örökségért vívott harcra)

A király kabátja alá bújó fiatal Madame de Montespan, aki XIV. Lajos király legünnepeltebb maîtresse

Heliosz szekerének rozogaságát mutató elem

Nézze meg figyelmesen a képek részleteit!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Válassza ki az állítások közül az igazat!

A kép a "Napkirály" alakjának sajátos ábrázolása, Romeyn de Hoog műve.