XIV. Lajos ábrázolása a maga korában

Antoine Benoist, "a király festője és egyetlen színes viaszszobrásza", legalább tizenegy portrét készített XIV Lajosról. Ez az 1705 körül viaszból készült portré meglepő a megalkuvást nem ismerő realizmusával. A művész valószínűleg több, közvetlenül a király arcáról készült lenyomat felhasználásával készítette.

XIV. Lajos alatt a művészet alapja az állam megrendelése volt a hatalom dicsőségének demonstrálására. A művészet a hatalom eszközévé vált, és hozzájárult az ókori történelemből vett példákon és a Machiavelli által inspirált kormányzási elképzelésen alapuló uralkodói szuverenitás filozófiájának kialakításához. Leginkább király jeles tetteiről és kegyéről alkotott ábrázolások járultak hozzá a nagyságáról és hatalmáról alkotott képhez. XIV. Lajos volt a királyság legtöbbet ábrázolt személye; portréiról többszörös másolatokat készítettek, hogy az egész birodalomban megismerjék az uralkodót. A metszetek jelentették a legegyszerűbb módját annak, hogy képei elterjedjenek a korabeli médiában. A sajtó, különösen a La Gazette, azonnal felhasználta ezeket reklámcélokra.

XIV. Lajos képeit egyszerre használták jelenlétének pótlására és örök emlékeztetőül. Mivel a korban az abszolutista monarchiát időtállónak tekintették a művészetek a hatalom ezen időtlenségét mutatták be. A művészetek egy, a királyt kiszolgáló hierarchiába rendeződtek, mely „akadémiai rendszer” azon munkálkodott, hogy a gondolkodás minden formáját úgy szabályozzák, hogy azok az uralkodó dicsőségét szolgálják.

François Girardon és Thomas Regnaudi: Apollót szolgáló nimfák (1666 - 1675)

XIV. Lajosnak semmi sem volt túl jó. A hatalmi reprezentáció centruma, Versailles az ő elképzeléséből született, és mindenkinek a figyelmét magára vonta - olyan hellyé vált, ahol minden lehetséges volt. A Tükörteremben tartott fogadások a kifinomult ünnepi pillanatok voltak, amelyeket nem lehetett kihagyni. Nem véletlen, hogy Bernini (jobbról az ő király bust-jét látjuk), a híres római építész és szobrász is beleegyezett, hogy Franciaországba jöjjön, annyira vonzotta a korlátlan alkotás lehetősége iránti lelkesedés.

A „napkirály” udvarában a művészek felhasználták az ókori örökséget és a reneszánsz modelleket, melyek szimbolikus képek és mítoszok sokaságát szolgáltatták. A király képét az istenek vagy félistenek alapján formálták meg, s az ókori mítoszok és mitológiák után XIV. Lajos új, a korszak formanyelvén megfogalmazott mítosza következett. Az örök természeti rend, a kozmosz rendje és a politikai rend közötti párhuzam nyilvánvaló értelmezés volt a korabeli emberek számára. De mivel az abszolút monarchia mélyen vallásos volt, Franciaországban a királyi hatalom iránti csodálatot és buzgalmat a művészet a mitológia mellett vallásos érzelmek erősítésével is igyekezett felkelteni. A mitológiai és a vallási témák mellett a király a történelmi elbeszélést használta arra, hogy megerősítse a történelem feletti hatalmát. XIV. Lajos szenvedélyesen szerette a katonai dicsőséget, ezért a történelem uralását hódításaival érzékeltette.

A "Napkirály"

Ismeretlen szerző: XIV. Lajos és Apolló két arca

Apolló isten képe a Naphoz kapcsolódik, amely a világegyetem középpontja, a hő és a harmónia forrása. Ez a gouache (tussal készült rajz) ugyan nem hivatalos portré, és a színpadi jelmezrajzok jellegzetes stílusában készült, mégis jól felismerhető rajta XIV. Lajos, a fiatal király arca. Az uralkodó maszk és paróka nélkül, elegánsan és méltóságteljesen lép a színpadra: kitárt karjai és kecsesen felemelt, tenyérrel lefelé tartott kezei hangsúlyozzák az egyensúlyt, amelynek ő az abszolút jelképe. A lábak és a lábfejek helyzetét fél évszázaddal később Hyacinthe Rigaud megismételte a király hivatalos portréján. A színpadi jelmez a tollas tiarától a cipőig ismétli a sugárzó nap motívumát, amelyet az arany szín is kiemel. Ez az öltözék a luxuson túlmenően utal a XIV. Lajos által megtestesített, sőt, inkább értelmezett karakter kettős allegorikus jelentésére: Apollóra, a nap és a művészetek istenére. Az ifjú király nagyszerű sorsra hivatott, és általa Franciaország is. Ahogyan azt maga XIV. Lajos is mondta: „A nemzet nem Franciaországban alkot testet, hanem teljes egészében a király személyében lakozik.” Az Éjszakai Királyi Balett után XIV. Lajos a Napot tette kedvenc jelképévé. A tánc maradt az egyik legnagyobb szenvedélye, amit a Királyi Táncakadémia 1661-es megalapítása - amely nyolc évvel megelőzte a Királyi Zeneakadémia létrehozását - is bizonyít. A tánc professzionalizálódása, másrészt az államügyek azonban arra késztették a királyt, hogy 1670-ben – amikor is Molière és Lully Les Amants magnifiques című vígjáték-balettjében, ahol utoljára, és csak az első előadáson Neptun és Apolló szerepét táncolta - búcsút vegyen a színpadtól. Az udvari balett így is teljesítette küldetését a királyi propagandában: a látványosságot "konkrét ideológiává" tette, és a kollektív képzeletben a diadalmas Nap alakja XIV. Lajos, az abszolút uralkodó allegóriájává vált.

A következő feladatok alapvetően a "Nap" szimbólum felhasználásával foglalkoznak.

Nézze meg figyelmesen a képek részleteit!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Keresse meg a XIV. Lajos hatalmát allegorikusan bemutató képen az alul olvasható részleteket!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Qudriga, a győztes római hadvezérek, de istenek diadalkocsija is

A Hórák jelképe

A hangszer Apolló jelképe

Heliosz dicsfénye, mely a hatalom kisugárzását is jelenti

Nikének, a győzelem istennőjének alakja

Templom, melyből az isten képletesen kilép

Az ég kapuját megnyitó Hajnal alakja

Nézze meg figyelmesen a képek részleteit!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Azonosítsa a XIV. Lajos hatalmát irónikusan és allegorikusan bemutató képen az alul olvasható részleteket és a megfelelő képi elemeket!

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

A Napisten szekere a Zodiákuson hajt keresztül

A szekeret az idősödő esthajnalcsillag, Madame de Maintenon (szintén maitresse) hajtja.

A madam áhitatos, buzgó vallásosságú életének jelképe

A király napistenként való megjelenésének szimbóluma

Maintenon márkiné kezéből a gyeplőt Anglia ...

.....és Ausztria próbálja kitépni. (utalás a spanyol örökségért vívott harcra)

A király kabátja alá bújó fiatal Madame de Montespan, aki XIV. Lajos király legünnepeltebb maîtresse

Gyengülő uralmának, rogyadozó hatalmának jelképe

Emberi szükségleteire emlékeztető, szatírikus elem

Heliosz szekerének rozogaságát mutató elem

Nézze meg figyelmesen a képek részleteit!

Joseph Werner: XIV Lajos, mint Apolló a napszekéren Aurórával és a Hórákkal,1662-1667

Romeyn de Hooghe: A kifakult Nap, 1701

Válassza ki az állítások közül az igazat!

A kép a "Napkirály" alakjának sajátos ábrázolása, Romeyn de Hoog műve.