|
„8. Minden takácsmester csak egy tanulót tarthat a házában, azt is csak négy évre és
4 párizsi livre [francia ezüstpénz] fejében, vagy ötévi szolgálatra 60 párizsi souért [kis
értékű ezüstpénz], vagy hatévi szolgálatra 20 párizsi souért. […] 10. A tanuló megválthatja magát a szolgálat alól, ha a mester beleegyezik, de csakis
[legalább] négy év leszolgálása után. De a mester sem el nem adhatja, sem meg nem
válhat tőle, ha tanulója a négy esztendőt le nem szolgálta. […] 13. Ha a tanuló a mester hibájából távozik mesterétől, ő maga [a tanuló] vagy barátja
menjen el a takácsok fejéhez és ezt jelentse be neki. A takácsok feje két héten belül
hívassa magához a tanuló mesterét, feddje meg és mondja meg neki, hogy tartsa illő
módon tanulóját, mint tiszteletben álló ember fiát, lássa el ruhával és lábbelivel. […] 17. Az atyamester […] köteles ellenőrizni, hogy a mester elegendő vagyonnal és
tudással rendelkezik-e, hogy tanulót fogadhasson. […] [A mester] minden kötelességét híven teljesítse tanulójával szemben, hogy így a tanuló ne vesztegesse el az idejét,
atyja pedig a pénzét.” (Céhszabályzat, 13. század) |