A politikai sajtó megjelenése és a vallási ideológia nézetek sokszínűsége jellemezte a 17. század első felénak Angliáját.

Az angol politikai szatíra kezdetei a sajtótermékek perlekedését is magukkal hozták.

Az angol polgárháború a politikai és vallási propaganda új formáinak kipróbálásához termékeny talajt jelentett. A polgárháború sajátosan új, kommunikációs kihívás is volt, mivel a hadseregeknek most már nem egyszerűen csak toborozniuk kellett az embereket, hanem politikai/ideológiai síkon meg is kellett őket nyerniük maguknak. A polgárháborús konfliktus szükségességének igazolására a propaganda a társadalom félelmeit is felhasználta. Az angol polgárháború volt az az időszak is, amikor megjelent a népszerűsítő sajtó, amely a polgárháború drámai/vagy dramatizált eseményeit rögzítette és beszámolt róluk a már egyre írástudóbb, hírekre éhes közönségnek.
Az 1640-es évek politikai válságának idején a nyomdagépek elterjedése együttesen tette az angol polgárháborút a történelem egyik első propagandaháborújává. Csak Londonban 1640 és 1660 között több mint 30 000 kiadványt nyomtattak ki. Ezek közül a többséget már angol nyelven írták, és mindössze egy pennyért az utcán árulták őket, így a köznép számára is elérhetővé váltak - ez volt a politikai és vallási propaganda nagyszabású változata. A nyomtatás hatalmát felismerő parlament közvetlen előnyére szolgált, hogy az ország legfontosabb nyomdai központja, London az ő kezükben volt. A királypártiak kezdetben vonakodtak a átlagemberekhez fordulni, mert úgy érezték, hogy így nem sok támogatást tudnának szerezni. Végül azért megszületett a Mercurius Aulicus. Ez hetente jelent meg Oxfordban, és bár aratott némi sikert, soha nem érte el a londoni lapok eladási számait.

A képen: Sir John Birkenhead - átvitt értelemben a "Mercurius Aulicus" képzeletbeli ábrázolása a pellengéren, ahová az állam és a királyság "notórius ellneségei" állították. Az előtérben katonák, egyikük szájából üres beszédlufi kandikál ki, 1645
Birkenhead volt a fő szerzője a "Mercurius Aulicus"-nak, a royalista propagandalapnak, Anglia első hivatalos hírlapjának, amely 1643 januárjától 1645 szeptemberéig jelent meg. Nem jegyezték fel, hogy ténylegesen állt volna a pellengérre. Az udvari lapról 1645-ben egy különös szatírát nyomtattak, melynek címe: Newes from Smith the Oxford Jaylor. A szerző és az "Oxford Jaylor" közötti párbeszédből áll, és azt állítja, hogy "Mercurius Aulicust" egy nőkből álló esküdtszék arra ítélte, hogy Oxfordban "hazugságai, rágalmai és csalárd dicsekvései miatt" három piaci napon keresztül álljon a pellengéren.

Az 1647-es Szektakatalógus Angliában, A hamis és veszélyes tanok rövid ismertetésével. (A Catalogue of the Severall Sects and Opinions in England and other Nations:) - a hatóságok adták ki az angol polgárháború időszakában.
Szereplői felülről, balról jobbra: Jezsuiták, walesi istenkáromlók (akik magukat tartják Krisztusnak), Arminiánusok (Az arminiánus nézetek szerint az ember akarata az újjászületés előtt kegyelemből szabadul fel), Ariánusok, Adamiták (meztelenül ábrázolva, mert a meztelenséggel a bűnbeesés előtti állapotot akarják visszaállítani,) Libertinus (egy férfi képe, aki arra készül, hogy kalapácsot emeljen a Tízparancsolatra), Antescripturianusok (akik nem tekintik a Bibliát szent tekintélynek), Lélek-alvók (pejoratív) lényege: a lélek a halál után felfoghatatlan állapotba kerül, és az üdvözüléskor éled újjá, Anabaptisták, Familisták (a „szeretet családja”) Követői állítólag azt állították, hogy minden dolgot a természet és nem közvetlenül Isten irányít, tagadták a Szentháromság dogmáját, és elutasították a gyermekkeresztséget, Keresők (Isten kinyilatkoztatására várók, később a kvékerekhez csatlakoztak), Válók (kép a feleségét verő férfiról - bizonyos puritán közösségek nem utasították el a feleség által kezdeményezett válást (főként Új-Angliában).

Ismeretlen szerző:"A világot a Vélemények uralják és kormányozzák."

A véleményt Bábel tornyával megkoronázott, bekötött szemű nőként ábrázoló metszet jelképezi. A nőalak ölében földgömb, bal karján kaméleon, jobb kezében bot, egy fán ülve, amelyről röpiratok és brossúrák lógnak vagy hullanak le, amelyek között a cím alapján azonosíthatók. Balra a vállán lévő kannából fát öntöző, tarka ruhás bolond, jobbra elegánsan öltözött férfi áll és beszél.

Milyen jelentéssel bírhat a politikában a "Bábel tornya" és a kaméleon?

Miért bolond öntözi a "vélemények fáját"?

A polgárháborús propaganda első hullámát azok a kiadványok jelentették, amelyek szemléletes részletességgel számoltak be az 1641-es felkelés során az ír katolikusok által állítólag a protestánsok ellen elkövetett atrocitásokról. Az alábbi, ismeretlen szerző által készített kép a "puritánok rémálmáról" tipikus példája annak, hogy a vallási témák hogyan kezdték uralni a politikai propagandát. De arról is tanúskodik, miként próbálták megfogalmazni egy társadalmi csoport kibontakozóban lévő szorongását a társadalmi/politikai rend összeomlásától.
A metszet egy háromfejű fenevadat ábrázol, amelynek teste félig királypárti, félig pápista. A háttérben a királyság (Anglia) városai égnek.

Keressük meg a metszeten azokat az épületeket, melyek megléte - szimbolikusan is - a királyság támaszainak számított!

Mely tárgyak/szimbólumok mutatják, hogy a monarchista, "pápista" erők lesznek felelősek a királyság romlásáért?

Milyen szerepet kaphat az ábrázoláson az ördög alakja?

A központi alak egy épülettel áll sajátos "összeköttetésben". Miért?

Puritánok és az anglikán egyház viszonyát több metszet is bemutatta, melyeknek kezdetben közös vonása volt, hogy a felek polémiát, vitáit kevéssé visszafogottan, itt-ott, mai néző számára talán elég ízléstelenül ábrázolták.

A szatírikus metszet Laud érseket és ellenségét, Henry Burtont (1578-1648), a puritán prédikátort mutatja be, aki folyamatosan a püspökök és különösen Laud "pápista" újításai ellen beszélt. A képen a prédikátor a betegségre panaszkodó Laud fejét tartja. A metszeten Burton vérző füllel látható, miközben Laud egy sor könyvet és röpiratot hány ki, amelyeket vagy ő maga ("Kánonok és alkotmányok", "A csillagkamara rendelete"), vagy szövetségesei ("Vasárnap nem szombat", Dr. Pocklington) írtak. A "Tobacco" arra utal, hogy Laud részesült a dohánymonopóliumból származó haszonban. Burtont 1636-ban Laud ösztönzésére tartóztatták le, és mindkét fülének levágásra ítélték. Ezután magánzárkába zárták, és csak 1640 végén szabadult, de ezután, a polgárháború kezdetén diadalmasan tért vissza Londonba. Nagy ellenfelét, Laudot decemberben tartóztatták le, majd1641. március 1-jén a Towerbe zárták. Tárgyalása csak 1644 márciusában kezdődött, és 1645. január 10-én, 72 évesen végezték ki.

Mi mutatja a metszeten, hogy a hitviták alapvetően változtatták meg a kommunikáció formáit, fórumait a reformáció korában?

Hogyan, milyen külsőségekkel érzékelteti a szerző a vitázó felek közti felekezeti különbséget?

"Vita (Pfalzi) Rupert herceg kutyája és a parlamenti vezér, Toby kutyája közt", 1643

A metszeten a királypártiak (cavaliers) és a parlamentiek (roundhead) szópárbaját láthatjuk, melyet lényegében kutyáik vívnak meg.
A vita azzal kezdődik, hogy Rupert kutyája, Puddle és Toby kutyája, Pepper sértéseket vág egymás fejéhez, melyből egy hosszas polémia bontakozik ki. A kép e polémia ábrázolására szolgál.

Mely képi eszközökkel különíti el a szerző a két "párt" híveit?

Melyik oldal híve lehet?

Mennyiben árnyalhatja a vitákról akotott képünket az, hogy állatok polemizálnak egymással?

Rupert herceg kutyája, Puddle, valóban létezett, de igazi neve Boye volt. Boye többször is harcba szállt Ruperttel, és a parlamenti csapatok körében gonosz szellemként szerzett magának hírnevet. A herceg a royalista csapatok hőse volt. Ezen az 163-as röpiratrészleten őket láthatjuk.

Azonosul-e a szerző Pfalzi Rupert polgárháborús szerepvállalásával?

Mely képi elemből következtethetünk álláspontjára?

A politikai szatíra gyökerei a Tudor-korszakba vezetnek, amikor a pápaság és a dinasztia szakított, s létrejött az anglikán egyház. Az első ekkortájt keletkezett nyomtatványok egyértelműen a pápaellenességet hangsúlyozták, s a reformáció politikai pamfletjeinek hangulatát idézték.

Pieter van der Heyden: Erzsébet Dianaként ítél a pápa, mint Callisto felett, 1584

Katolikusellenes szatíra, amelyben Erzsébet királynő a meztelen Diana [1] szerepében jelenik meg a pápával szemben, kezében Anglia címerével ellátott pajzs [2], körülötte Európa protestáns hatalmait jelképező nimfák [3]. Balra XIII. Gergely pápát [4] az Idő [5] és az Igazság [6] allegorikus alakjai vetkőztetik le. A pápa alatt nagyméretű tojások vannak, amelyek közül az egyik felirata Orániai (Csendes) Vilmos 1584-ben Baltasar Gérard által elkövetett meggyilkolására utal [7], másokból démoni lények kelnek ki, köztük egy "Inkvizíció" [8] feliratú is.

Miért választotta a szerző Diana alakját Erzsébet és a pápaság viszonyának bemutatására? (Segít Erzsébet egyik jelzőjének felidézése.)

Nézzen utána Diana és Callisto történetének! Miként kapcsolódik az itteni "történethez"?

Mi szükség van a pápa lemeztelenítésére?

Mit jelképez az Idő allegórikus alakja?

Miért szerepel a képen az Orániai herceg meggyilkolásának mozzanata?

Miért éppen XIII. Gergely? - Mert XIII. Gergely a római katolicizmus megerősítésének legelszántabb híve volt. 1572-ben a hugenották párizsi legyilkolásának hírét (a Szent Bertalan-napi mészárlás) Rómában egy "Te Deum"-mal ünnepelte. 1578-ban és 1579-ben expedíciókat küldött Írországba, és azzal gyanúsították, hogy Henrikkel, Guise hercegével és öccsével, Károly Mayenne-i herceggel összeesküvést szőtt I. Erzsébet meggyilkolására.

Wenceslas Hollar: Az idő kaszával és homokórával a hátán viszi a pápát Angliából Rómába, 1641 körül

Az Idő egyházi méltóságokat jelképező "hiábavalóságokat" is magával visz. Melyek ezek?

Nevezze meg a pápához köthető, bekeretezett jelképeket!

Melyek az idő jelképei?

A pápaság (katolicizmus) és az anglikán egyház kapcsolata ebben az időben, I. Károly uralma alatt sokak számára gyanússá vált, ez tette az ilyen ábrázolásokat aktuálissá. A következő, elemzendő metszetek épp e kapcsolat korabeli ábrázolásairól szólnak. Főszereplőjük, Laud, canterbury érseke.

Azonosítsa a leírásban szereplő elemeket a kép megfelelő részleteivel!

Ismeretlen szerző: "William Laud, Canterbury érsekének életéről, uralkodásáról és haláláról szóló prófécia", 1644

egy bíborosi kalapot kínál az érseknek

Laudot állatként ábrázolja a metszet

Az ördög az üzletért cserébe....

Az érseket olvasóval, feszülettel és miseruhával kínálják.

Laud kereskedelmi - bor, dohány - monopóliumokkal való kapcsolatát kifejező alak

Azonosítsa a leírásban szereplő elemeket a kép megfelelő részleteivel!

Francis Quarles "The Shepherds Oracles" (London, 1646) című művének címlapja

A vallás fájának egyik ágát, az engedelmességet épp levágják. Mire utalhat ez a képelem?

A fa ágai: Hit

A fát Isten is védelmezi

Egy lázadó lándzsával felnyársalja a "Liturgia" és "Kánonok" című könyveket."

Remény

A vallás fája

A fát öntöző canterbury érrsek, Laud

Szeretet

A fa nedvét lefejtő jezsuita

A fát védelmező I. Károly

Disszenterek, az anglikanizumstól eltérő szektások, akik "aláássák a vallást"

Az 1640-es évek felbolydult, zűrzavaros, rémhírektől átjárt világát gyakorta még primitív fametszetekkel ábrázolták, melyek egyetlen előnye az volt, hogy gyorsan és olcsón tudták őket sokszorosítani. Itt is egy ilyet látunk. Egyszerűsége okán az elemzés alapjait ezen tudjuk jól szemléltetni.

Ismeretlen szerző: A zavaros idők jelképei, 1642.

Nevezze meg, mely jelenetek mutatják, hogy a világ a szó szoros értelmében "felfordult"!

Részlet John Taylor, a "vízi költő" egy 1642-ben kiadott, rímekkel illusztrált röpiratából:
"És bizony ez egy furcsa szörnyeteg,
mely Ovidius minden átalakulását felülmúlja.
És ez Anglia esete ma,
Mindent az ellenkezőjére fordítanak;"
(A metszet ehhez készült)

Miért hivatkozik a szerző Ovidiusra?

Ismeretlen szerző: A királypártiak kegyetlensége, 1644

Mely, a vallásháborúk korából már ismert képi elemek szimbolizálják e kegyetlenséget?

Miből következtethetünk a szerző álláspontjára? Segít a metszethez készült szöveg részlete!

"A skótok és írek eljárása látványosabbnak és embertelenebbnek tűnik, mint korábban; tetteik zsarnokiak, módszereik elviselhetetlenek, és vérszomjjal és kegyetlenséggel nem tesznek mást, mint ami csak a teljes romláshoz és pusztuláshoz vezet;"

Oliver Cromwell és tevékenységének megítélése mind a kortársak, mind pedig az utókor számára meglehetősen ellentmondásos volt. Az itt látható ábrázolások fókuszpontjában ennek az ellentmondásnak a képi megjelenítései állnak.

Rombout van den Hoeye: Oliver Cromwell protektorátusa, 1654

Leírás: A metszet egy Oliver Cromwellről és a protektorátusról szóló, törekvéseit elítélő szatíra.
Balra Cromwell egész alakos, páncélos alakja [1], koronát és hermelinköpenyt visel, kezében az igazságszolgáltatás kardjával [2] és az uralkodás gömbjével [3]; mögötte I. Károly Whitehallban történt lefejezésének jelenete [4], fölötte pedig egy címerábrázolás, egy mitrát viselő, kardot a szájában tartó kutyával, amelyet két ördög tart [5].
Jobbra az Igazságosság bekötött szemű alakja [6], kezében kard és mérleg, amelyben I. Károly feje túlsúlyban van az uralkodói gömbhöz képest [7]; lábai alatt két fekvő alak, az egyik kesztyűt és szőrmeköpenyt visel, arcáról maszk hullik le, a másik egy nagy tüskés bunkót szorongat (álnokság, gonoszság?) [8], fölötte pedig két alak felhőkben ül, egy koronával koronázott könyvet tartva [9], egyikük a királyra emlékeztető mártírpálmát tart, a másik az Időt ábrázolja homokórával és kaszával. Az alakok között hat jelenet van, alattuk pedig négy, amelyek Cromwell koronázásának [10], a titkos tanáccsal való találkozójának és az azt követő ünnepségeknek a szatirikus ábrázolásait mutatják be, beleértve egy bankettet és az utcán hordókból ivó embereket [11].

Mit sugall a metszet Oliver Cromwell politikai célját illetően?

John Hanock: Anglia csodálatos megőrzése emblematikusan leírva, az utókor számára örökös emlékműként felállítva, 1646

Allegorikus metszet, amely Anglia bárkáját [1] ábrázolja, a parlament három kamaráját, a Lordok Házát [2], az Alsóházat [3] és a (puritánok, hívők?) Gyűlését [4]. A hajó biztonságban megmenekül az árvíztől, amelyben a királypártiak megfulladnak. Közülük a következő személyek fejét azonosították: balról jobbra Lord és Lady Aubigny (de lehet, hogy I. Károly és Henrietta Mária [5]), Pfalzi Rupert [6], Laud [7], Strafford [8] egy puskával, és egyéb royalisták (Lindsey és Newcastle vagy talán Montrose karddal hadonászva). Felül és alul a medallionokban a parlamenti parancsnokok portréi láthatók: Essex, Warwick, Manchester, Leslie, Thomas Fairfax és Cromwell [9].

Milyen antik előzményeit ismeri az "állam-hajó" allegóriának?

Milyen összefüggéseket találunk a kép központi szimbóluma és a Biblia történetei közt?

Elemezzük az alábbi Oliver Cromvell protektorátusáról szóló metszetet a részletek megfigyelése segítségével!
Itt a teljes metszet látható: William Faithorne : Anglia jelképes ábrázolása, ahogy a zavarok ellenére is elérte és továbbra remélheti a szabadságot és a boldogságot avagy „Cromwell két oszlop között”, 1658

Röviddel Oliver Cromwell lordprotektor halála előtt William Faithorne (1620-91 körül) Francis Barlow rajza után készítette a dicsőségben, Angliát különböző módokon megjelenítő emblémákkal díszített háttér előttálló Cromwell portréját. A nap és a hold két betűt is formáznak, a Protector nevét. A babérkoszorúban láthatóak.
Cromwell két oszlop közt áll, amelyek Héraklész oszlopait idézik. Mellette a hírnév istensége, a protector címerével.

Ez a szimbólumrendszer egy általános érvényű politikai program része, amelyet több mint negyven vizuális és verbális komponens fejez ki: oklevelek, zászlók, szalagok, koronák, emlékművek és szimbolikus jelenetek. A szimbolikus montázs különböző alkotóelemekből áll össze, de jelentésében, hangulatában nem egységes. Az egyes alkotóelemek diszkontinuitása az Angliát építő és romboló jelenségek közötti feszültséget mutatja: az egész egységét és egyensúlyát a középen álló alak biztosítja. A mű értelmezése figyelmet és gondolkodást kíván, mivel meg kell érteni annak általános logikáját. A szimbolikus részelemek mindegyike a Lord Protector számos aspektusának egyikét mutatja be.