|
A 13. századból maradt fenn Szent Gellért püspök legendája. A legenda szerzője egy ismeretlen nevű csanádi egyházmegyei pap volt.
Szent István király halála után a tizenegyedik évben,
ily renddel jutott vértanuságra. Mikor hát Péter király és a magyarok
között igen nagy visszavonás támadt, a magyarok ünnepies követséget küldtek Vazul fiai, Endre, Béla és Levente után, akik Szent
István sarjából valók voltak, s kérték őket, hogy jöjjenek Lengyelországból Magyarországba. S így — Béla ott maradt — Endre és
Levente Magyarországba jöttek. És az egész magyarság tömegesen
özönlött hozzájuk Pest városába. Ezek ördögi ösztönzéstől lángra lobbanva, azt követelték, engedjék meg, hogy az egész nép pogány
módra éljen, a püspököket és papokat megölhessék, a templomokat
lerombolhassák, a keresztény hitet elvessék és bálványokat imádjanak.
(...) Erre a hirre Szent Gellért, Besztrid, Budi, Beneta, és Szónok
ispán, akik sok kereszténnyel Székesfejérvárra gyűltek össze, elindultak
Fehérvárról Buda felé, hogy Endrét és Leventét méltóképpen fogadják. Mikor aztán az említett püspökök sietős útjukban arra helyre
értek, amelyet Diódnak neveznek, Szent Sabina templomában Szent
Gellért misét mondott és buzdításul a jelenlevő néphez a katholikus
hitről és az örök élet jutalmáról ünnepi beszédet tartott; beszédje végén
pedig könnyekben törve ki így szólt: „Testvéreim és püspöktársaim
és ti hívők, akik itt vagytok, tudjátok meg mindnyájan, hogy mi a
mai napon a vértanúság koronájával a mi Urunk Jézus Krisztushoz,
az örök boldogságba jutunk. Mert ime elmondom nektek az isteni titkot, mely előttem az éjjel megnyilatkozott. Láttam Urunkat Jézus
Krisztust Szentséges Anyjának a Szűznek ölében ülni, amint bennünket
magához szólított és testének és vérének Oltári Szentségével kezéből
megáldoztatott. Mikor pedig Beneta püspök járult elébe, elvonta előle
az Oltári Szentséget. Ő tehát ma nem lesz vértanuságunk részese.
 Szent Gellért legendájának részletei a 14. században készült Magyar Anjou-legendárium lapján
Ezután Szent Gellért figyelmeztette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket. A mise végeztével buzgón imádkoztak és az örök boldogságnak most már — mert vértanuságukkal elérik — biztos reményétől fölvidultan, mindnyájan megáldoztak. Azután útra kerekedtek a Duna-rév felé. Szent Gellért püspök, kis termete miatt, és mivel Isten szolgálatában minden erejét kimerítette, kocsin ment. Mikor a pesti révhez jutottak, ime öt istentelen ember, Vatha és társai, eltelve a gonosz szellemekkel, amelyeknek magukat fölajánlották, rárontottak a püspökökre és társaikra, és kövekkel hajigálták őket. Szent Gellért püspök pedig azokra, akik kövekkel dobálták, Szent István első vértanú példájára szüntelenül a Kereszt jelét vetette. S Magyarország első vértanúja, letérdelve, fönnhangon így kiáltott: „Uram Jézus Krisztus, ne tudd ezt nékik vétkül, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ Ám azok ennek láttára még inkább megdühődtek, neki támadtak és kocsiját felfordították a Duna partjára, ott leráncigálták kocsijáról, taligára rakták és a kelenföldi hegyről alátaszították. Mivel pedig még mindig lihegett, mellébe lándzsát döftek, azután egy sziklához vonszolták és agyvelejét szétroncsolták. így költözött el Krisztusnak dicsőséges vértanúja e földi nyomorúságból az örök boldogságba, az Urnak 1047. esztendejében. A Duna meg mindig meg-megáradt, és a szikláról, amelyen Szent Gellért fejét összetörték, hét évig senki sem tudta a vért lemosni. Akkor a papok a véres szírtet elvitték. A szent ember teste pedig az nap ott maradt, ahol vértanuságot szenvedett. Budi püspököt is megkövezték, úgy dicsőült meg. Besztrid püspök pedig halálos sebesülést szenvedett s harmadnapra költözött el e világból. Beneta püspököt azonban Endre herceg megmentette. Szónok ispánt is az egész népével — Beneta kivételével — és a püspökök cselédségét meggyilkolták. Ezen a napon pedig annyi keresztényt mészároltak le, hogy számukat csak Isten kegyelme tudná. Es így beteljesült Szent Gellért jövendölése, és valóban világos, mekkora szentséggel ragyogott életében Istennek ez a kegyelmek sok-sok ajándékával szeretett embere. Mert szűz volt, és az egyházi jog tudósa a szent hittudománynak mestere, gyermekségének ötödik évétől kezdve viselte Szent Benedek rendjének öltözetét, s azonfölül püspöki méltóságra emelkedett, dicsőséges vértanú lett, a szent Egyházért Magyarországon az első. |