A Szent Bertalan-napi mészárlás ábrázolásai
0/0 Pont
Képek részleteinek azonosítása
0/0 Pont
Hasonló motívumok Brueghel képein
0/0 Pont
François Dubois (1529-1584): A Szent Bertalan-napi mészárlás, olajfestmény, Musée cantonal des Beaux-Arts Lausanne, Svájc

A kép történeti háttere:
 
 Franciaországban a 16. század második felében erősödött meg a reformáció. II. Henrik király halála (1559) utáni három évtizedes politikai instabilitás vallási tolerancia helyett véres háborúk sorát eredményezte. Az özvegy Medici Katalin régenssége idején gyermekkirályok – előbb II. Ferenc, majd IX. Károly – léptek trónra, akiket a nemesi pártok megpróbáltak a befolyásuk alá vonni. Az anyakirályné igyekezett összebékíteni a két – katolikus és hugenotta - pártot, ezért feleségül adta leányát, Valois Margitot Bourbon Henrikhez, Navarra királyához, a hugenották egyik vezetőjéhez. Az esküvői szertartást 1572. augusztus 18-án a párizsi Notre-Dame előtt tartották meg, számos katolikus és protestáns vezető személyiség jelenlétében. Maga a vőlegény nem vett részt a római katolikus szertartáson. Augusztus 22-én egy katolikus nemes megsebesítette Coligny admirálist, a hugenották egyik emblematikus alakját. A felháborodott hugenották igazságtételt követeltek, és a király másnapra vizsgálatot rendelt el. A szálak a király öccséhez, a későbbi III. Henrikhez, Anjou hercegéhez, és Medici Katalinhoz vezettek. Ők, megrettenve az esetleges megtorlástól, a Tuileriákban összegyűltek híveikkel, és kidolgozták a tervüket: egyszerre kell elpusztítani a hugenották vezéreit. A hugenották vezérei közül egyedül Condé hercege és Bourbon Henrik számíthatott kegyelemre, lévén vér szerinti hercegek, de csak azzal a feltétellel, ha áttérnek a katolikus vallásra. A csapásra 1572 augusztus 23-án a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom harangja adott jelet – kissé korán, így néhány hugenotta el tudott menekülni. Az eseményeken felbuzdult, hagyományosan katolikus párizsi lakosság is bekapcsolódott az eredetileg politikai célú gyilkosságokba, így a közrendű hugenottáknak sem volt kegyelem. A mészárlás harmadik napján, augusztus 26-án aztán Károly végre a nyilvánosság elé állt, és követelte a vérontás beszüntetését, szavainak azonban kevés hatása volt. Párizs mellett hamarosan Rouenben, Reimsben, Lyonban és Bordeauxban is hasonló szörnyűségek történtek, az áldozatok száma pedig elérte a 10 000 főt. 
A kép keletkezése: A Lausanne-i múzeumban (MCBA) található festmény eredetijét François Dubois protestáns művész festette, aki 1572 és 1584 között Genfben kért menedéket, nem sokkal az általa ábrázolt események után. A festmény egyedülálló tanúságtétel, mivel a művész nagy valószínűséggel szemtanúja lehetett ezeknek az eseményeknek, és talán a festményen ténylegesen ábrázolt cselekmények egy része is valóban megtörtént. 
 
 A festményen a korabeli Párizs különböző emblematikus épületei szerepelnek. Természetesen szimbolikus ábrázolásról van szó, amely nem akar realista lenni, hanem inkább arra törekszik, hogy a néző „színielőadást lásson”. A „színpadon” fegyvertelen, könyörgő áldozatokat mészárolnak le fegyveres csoportok, a Szajna elárasztják a holttestek. A hugenották egyik vezéralakjának, de Coligny admirálisnak a meggyilkolása szintén több szakaszban jelenik meg: defenesztráció, lefejezés, kasztrálás, kifosztás. Holtteste körül gyülekeznek a katolikus párt vezetői, a háttérben Medici Katalin királyné látható, amint egy halom holttestet szemlél. Ma is folyik a vita arról, hogy ő milyen szerepet játszott ezekben a mészárlásokban. A több mint 150 figurát ábrázoló mű a polgárháborús kegyetlenségek valóságos katalógusa: egy terhes nőt kizsigerelnek, gyerekeket ölnek meg, holttesteket vetkőztetnek le és halmoznak fel, házakat fosztogatnak.
 
 Ezeknek a tragikus eseményeknek nagyon kevés közvetlen ábrázolása létezik. Ez magyarázza, hogy ez a festmény, bár rendkívül szubjektív, idővel a mészárlás és a 16. századi vallásháborúk általános, emblematikus képévé vált. Érdekessége, hogy az eseményeket folyamatukban ábrázolja, tehát korabeli "képregénynek" is tekinthető. A korszak illusztrálására a mai napig számos történelemkönyvben szerepel. 
 
 
Hasonló ábrázolások: 
 
 Frans Hogenberg: A Szent Bertalan éji mészárlás, 1572
 
 A kép alapvetően Coligny történetére épít. A képen megsebzése és későbbi meggyilkolása, majd holttestének elhurcolása is látható. 
 
 
 
 
 
 Az ismétlődő motívumokat mindkét képen fehér keretben láthatjuk
 
 
 
 
 
Ismeretlen művész: 1576 Atwerpen feldúlása Alba hercegének csapatai által
 
 
 
Az alábbiakban azonosítsuk a kép részleteit 1.

1
2
4
5
6
3
A város erődített, az események idején bezárt kapuja
A Louvre épülete, az események idején már a királyi székhely
A Ponthieu-ház, a hugenotta vezető, Caspar Coligny szállása az események idején
Nesle torony, középkori királyi lakóhely, amelyet egy alagút kötött össze a Louvre épületével, 1665-ben lebontották
A holttestekkel teli Szajna
Az Augustinus kolostor, ahonnan a mészárlásra hívó harangszó elhangzott 1572 augusztus 23-án
Azonosítsuk a kép részleteit 2.

6
1
2
5
4
3
Fehér karszalagot viselő katolikusok csoportja
Coligny admirális defenesztrációja, lefejezése majd kasztrálása
A montfauconi bitó, ahova Coligny testét felakasztották
Egy várandós hugenotta asszony teste, akiből kivágták a gyermekét – a szemlélő elborzasztását szolgáló elem
Az admirális lefejezett testének kivonszolása a városból
Gyerekek, akik egy hugenotta halott csecsemőjét húzzák kötélen – szerepe azonos az előbbiével
Azonosítsuk a kép részleteit 3.

1
2
3
4
5
Guise herceg, a katolikusok vezére Coligny fejét szemlélgeti
A mészárosok és áldozataik közt tébláboló vörös ruhás, köpenyt és kalapot viselő, rémültnek tűnő úriember, akit a művész talán azért helyezett ide, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy a konfliktus elsősorban politikai ellentéten alapult, és hogy korántsem minden katolikust töltött el gyűlölet a protestánsok ellen...
Fia, IX. Károly, a Louvre ablakából muskétával lő a hugenották testeire
Medeici Katalin anyakirályné a hugenották halomba rakott, mezítelen holttesteit szemléli
A malom, a menekülők utolsó esélye
A vallásháborúk ábrázolásának már ismert képi elemeit láthatjuk az alábbi freskón. Azonosítsák őket!
A domazlicei csata, 1431, Betlehem-kápolna, freskó, Prága
 
 A két szín alatti áldozás huszita jelképe

A keresztesek feletti győzelem jelképe
A keresztesek kegyetlenségének bizonyítéka
A betlehemi gyermekgyilkosságra utaló elem
Az egyház romlottságának bizonyítéka: a rossz ügy támogatása.
Hasonlítsuk össze a korábbiakban látott motívumokat is tartalmazó két Brueghel-kép részleteit!

id. P. Brueghel és if. Pieter Brueghel: A betlehemi gyermekgyilkosság – részletek a két festményből 1566/67 és 1605/10, (Magángyűjtő és Kunsthitorisches Museum, Bécs,)
 
Az első a változatban nem ölnek meg gyerekeket, csak állatokat, például libákat és disznókat. Ez a katolikus II. Rudolf császár által elrendelt változtatások eredménye. Egyértelmű, hogy a katonák a 16. századi spanyolok [3] – id. Bruegel számára nem voltak ismeretlen látvány. A spanyol katonák hozzá tartoztak a németalföldi vallásháborúk mindennapjaihoz.
 
 
 
 
 Mi lehetett az oka a Rudolf által elrendelt változtatásnak?
 
 
 
 
 
A foglalkozás befejeződött.

0