Nemzetiségek
0/0 Pont
Társadalom
0/0 Pont
Gazdaság
0/0 Pont
Ipari fejlődés
0/0 Pont
Vallási megoszlás
0/0 Pont
A református egyház
0/0 Pont

Magyarország etnikai viszonyai a 20. század elején
 

 
1868-as nemzetiségi törvény
- Elutasította a területi autonómiát és a nemzetiségek kollektív jogait 
- Nemzetiségi jogok biztosítása az egyéni szabadságjogok alapján -> széleskörű anyanyelvhasználat 
- 20%-ot elérő kisebbségek számára a törvényhatóságokban biztosította az anyanyelvhasználatot 
- Alsó- és középfokú bíróságokon anyanyelvi ügyintézés 
- Alsó- és középfokon nemzetiségi iskolahálózat állami fenntartással (egyház ellenzi) 
 - Nem lett sikeres: 1907-es rendelet, hogy a vármegyei tisztviselők ismerjék az adott járás lakosságának nyelvét a nemzetiségek a Monarchiát a benne élő népek föderációjává akarták volna alakítani
 
 Asszimiláció
- Az 1850­-es népszámlás szerint a magyarok aránya a magyar korona országaiban  36.5 %-­ot tett ki, ez arány 1910­-ig 48.1 %-­ra emelkedett
- Ha csak a szűkebb anyaországot nézzük (Horvátország nélkül), akkor még  szembetűnőbb az arányváltozás: 42.3 %-­ról 54.6 %-­ra nőtt a magyarok aránya.
- A nemmagyar lakosság csak 29 %­-kal gyarapodott (8,4 millióról 10,8 millióra). 
 -A szlovákok 60 év alatt csak 13, a ruszinok 5 %­-kal növekedtek. 
- A legnagyobb asszimilációs nyereséget a zsidók magyarosodása eredményezte: 1910-­ben a 932 ezer izraelita vallású lakos közül 705 ezer magyar anyanyelvűnek vallotta magát
-  A második legnagyobb csoportot a németek alkották: mintegy 600 ezerre tehető a 60 év alatt elmagyarosodott németek száma. 
-  A harmadik helyen a szlovákok álltak: kb. 400 ezer főnyi veszteséggel.  
-  A maradék 300 ezer főleg katolikus délszlávokból  (horvátok, szlovének, bunyevácok …),  ruszinokból, és egyéb kisebb bevándorló népcsoportokból (lengyelek, csehek, olaszok …)  került ki. 
-  Minimális volt viszont a magyarosodás a szerbek és a románok körében. 
 
-  Az asszimiláció alapjában és egészében véve természetes és spontán folyamat volt, amelyben a Kárpát­medence sajátos gazdaságföldrajzi és települési viszonyai éppúgy szerepet játszottak, mint a 19. század folyamán fellépő népesedési, gazdasági és  társadalmi tényezők. 
 
-  A korabeli magyar politikai vezetőréteg ezt a magyarosodási folyamatot igyekezett elősegíteni és gyorsítani. Erre lényegében csak egyetlen többé­-kevésbé hatékony eszköz állott rendelkezésére: az iskola, a magyar nyelv kötelező oktatása, valamint magyar tannyelvű állami iskolák létesítése.  
A kivándorlás etnikai arányai 1899–1913 között
 
 
 Kivándorlás
 
- A kivándorlási veszteség 1870 és 1914 között elérte az 1,3 milliót. 
- Különösen nagy volt a 20. század első évtizedének vesztesége: több mint 600 ezer fő.
- Eleinte főleg a szomszédos Lajtán túli tartományokba, Erdélyből pedig Románia felé
- A tengerentúli kivándorlás csak az 1880-as években indult meg, s a század végén öltött  nagy méreteket. 
- Kezdetben nagyrészt szlovákok és ruszinok keltek át az óceánon 
- A magyar kivándorlás az Egyesült Államokba csak a 20. század elején vált tömegessé.
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
Bankok, gyárak, tulajdonosai, nagy házat visznek személyzettel, fényűző villákban laktak előkelő városrészeken. Néha földbirtokot is vásároltak.



arisztokrácia
cseléd
középpolgárság
nagypolgárság
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
Csak néhány holdon gazdálkodnak, a család minden tagja dolgozott, a gyerekek is, ha rossz volt a termés, könnyen tönkremehettek.



kisparaszt
dzsentri
napszámos
kispolgár
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
A parasztság legkisebb részét alkották. Jól be tudtak kapcsolódni a tőkés mezőgazdaságba, gyarapítani is tudták birtokukat, munkát tudtak biztosítani a falubeli szegényeknek.



ipari munkás
kisparaszt
középpolgár
gazdagparaszt
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
Azok, akik szakképzettek voltak, jobb körülmények között éltek, egy-két szobás, konyhával rendelkező lakásokban. Feleségüket, gyermekeiket el tudták tartani.



segédmunkás
szakmunkás
nagypolgárság
summás
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
Kisebb boltok, műhelyek tulajdonosai, mesteremberek, állami alkalmazásban levő kishivatalnokok (csendőr, vasutas, postás).



kisparaszt
arisztokrácia
nagypolgárság
kispolgárság
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
A földbirtokok jelentős része az ilyen családok kezében volt. Grófi, vagy bárói címmel rendelkeztek, magas állami tisztségeket töltöttek be.



nagypolgárság
arisztokrácia
törpebirtokos
gazdagparaszt
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
Közepes méretű földbirtokkal rendelkeztek, azon maguk gazdálkodtak, de pénz és szakértelem hiányában lassan tönkrementek. Ha ez bekövetkezett, a megyei politikában, vagy katonatiszti pályán próbáltak érvényesülni.



cseléd
dzsentri
nagypolgárság
kisparaszt
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
A szakmunkások bérének csupán ötödét (20%-át) keresték. Szobát, sok esetben ágyat béreltek, nehezen, hétről-hétre éltek.



summás
cseléd
napszámos
segédmunkás
Polgárosodó társadalom
 
 - Már az 1848­-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.  
 - A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte  néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány). 
 - A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse 
 - A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új  társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete  a társadalmi struktúrában. 
 - A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás­ és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt. 
 - A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a  nők  fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba. 
 - 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban  és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %­-ról 17 %-­ra nőtt. 
 - 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.
Kettős és torlódó társadalom 
 
Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.
 
 - Magyarország társadalma a 20. század elején is  agrártársadalom  volt. 
- 1910­-ben Magyarországon a lakosság 62 %­-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt. 
 - A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben 
 meghatározta a földbirtokmegoszlás. 
 
 
 

 
A birtokos parasztság összetétele 
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
 1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország  mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.  
 2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A  birtokos  parasztságot  általában  gazdag­,  közép­  és  kisparasztokra,  továbbá  törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50­-100  holdas, vagy azon felüli  nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20­-50  holdasokat,  kisparasztnak az 5­-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok
 
A  mezőgazdaságban  dolgozó   bérmunkások   három  nagy  csoportra  oszthatók: 
 1. A  mezőgazdasági  cseléd másnéven béres: 
 - kikötött  bérért  egész  évre  szegődött  el  egy-egy  uradalomba,  középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.  
 - Bérüket  nagyrészt  természetben  kapták,  ehhez  járult  egy  kevés  készpénz. 
 2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek) 
 - foglalkoztatottságuk  bizonytalan  volt,  napról-­napra,  vagy  legalábbis  hétről­- hétre  kellett  munkát  keresniük. 
 3. a vándor  idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el  egy­egy  nagybirtokra  meghatározott  idényjellegű  munka  (kapálás,  aratás,  cséplés)  elvégzésére.  
 - Bérezésük  terményrészesedésből,  élelmezésből  és  készpénzből  állt.   
A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!
Elsősorban kisebb üzemek, üzletek tulajdonosai, vagy értelmiségi foglalkozást (tisztviselő, orvos, mérnök, jogász, tanár) űznek.



kispolgárság
nagypolgárság
gazdagparaszt
középpolgárság


 Tisza Kálmán, a „GENERÁLIS” miniszterelnök (1875-1890)
-  Az 1873-as gazdasági válság után lesz miniszterelnök az addigi ellenzéki politikus 
 - Közigazgatási reformok (megyerendszer átalakítás) 
 - Az állami hivatalnokréteget erősítette: a földjüket elvesztett dzsentri rétegéből 
 - Kiépítette a rendőrséget, csendőrséget
 - Jellemző volt a kapcsolati tőke felhasználása a karrier érdekében (vasútépítések, kártyapartik stb.)
 - Tisza Kálmán időszaka az ipari forradalom kora - A gabonatermelés és a malomipar világszínvonalú fejlesztése - a közös vámterület biztos piacot biztosított (cséplőgépek, új földterületek művelése) - vasútfejlesztés: létrejön egy európai szintű vasúthálózat
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 1879-es nagy szegedi árvíz -> folyamszabályozások szükségessége -> Több ezer km hosszú új gátrendszer létrehozása -> Európa leghosszabb gátrendszere
- Az ehhez hasonló állami beruházásoknál egyre nagyobb számú kubikos dolgozik
- Valutareform - 1892. : áttérés az aranyvalutára (Wekerle Sándor pénzügyminiszter kezdeményezésére)
A magyar vasúthálózat fejlődése 1914-ig 
 
 886. Baross Gábor közlekedésügyi miniszter » MÁV
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 A vasút szerepe a XIX. századi gazdaságban
 
 

A magyar gazdaság a dualizmus korában 
 
  Magyarország gazdasága a XIX. sz. második felében
 
 - banki és hitelrendszer megszervezése
 
 - infrastruktúra kiépítése (hajózás, út-, vasúthálózat)
 
 - mezőgazdasági termelés korszerűsítése
 
 - állami iparpártolás, hazai piac
 
 - városépítés, városfejlesztés
 
 - 1878: Osztrák-Magyar Bank (jegybank) + osztrák-magyar kereskedelmi szerződés
 
 - 1873: Budapest létrejötte
A legfontosabb iparágazatok
 
 1. Nehézipar – vaskohászat (vasipar), bányászat és acéltermelés
 
 oka: a közlekedés (infrastruktúra fejlődése) 
 - Ózd, Miskolc (Diósgyőr), Salgótarján 
 - Ganz Gépgyár, Óbudai Hajógyár, MÁVAG 
 - Weiss Manfréd csepeli gépgyára 
 
 2. Élelmiszeripar – malomipar (cukor és szesz)
 - Mechwart András kéregöntésű hengerszék 
 
 3. Közlekedésügy, bank és hitelügy 
 
 
 
 
 
  
 Az ipar és kereskedelem, hitelszervezet fejlődése 
 Állami támogatással fejlesztik az ipart: gőzgépek elterjednek, vaskohászati centrumok kialakítása → a legmodernebb technikát terjesztik el 
 
A fejlesztéseket hitelből finanszírozták: jelentős többletköltséget jelentett, hogy az osztrákok közvetítésével jutott el hozzánk 
 
1880-1900 között: 377 millióról 1703 millióra nőtt a bankok tőkeereje 
 

Vallási megoszlás 1881-ben

 
 
 
 

Református egyházkerületek 
 
 1881 és 1918 (majd 1940 és 1945) között az alábbi református egyházkerületek voltak: dunántúli (Pápa, Veszprém), Duna melléki (Pest, Budapest), Tiszán inneni (Miskolc) és erdélyi (Nagyenyed, Kolozsvár). 
 
 1881. október 31-én megnyílt debreceni „alkotmányozó zsinat” az egyházalkotmány, az egyházi szervezet megalkotása, az egyházi közalap („domestica”) felállítása és egyéb intézkedései által megalkotta az egységes igazgatású, az erdélyi egyházkerület csatlakozásával immár öt egyházkerületből álló magyar református egyház kerületeit.
 
 Alapelvül mondta ki a zsinat, hogy a magyarországi református egyház „zsinat-presbiteri rendszer” (helyesebben: „presbiter-zsinati rendszer”) szerint kormányozza magát; alulról felfelé építkezik: alapegysége az egyházközség, az egyház tagjainak egy meghatározott területen élő, az egyházi törvények szerint szervezett gyülekezete, amelynek legfőbb szerve a választók gyűlése (közgyűlés), élén az önmagából választott presbitérium áll, amelynek elnöke a lelkipásztor és a világi  kurátor (gondnok).
 
Több önálló („anya”) egyházközség egyházkormányzás és -igazgatás céljából való egyesülése az egyházmegye („tractus”), ennek legfőbb szerve a közgyűlés, élén az esperessel és az egyházmegyei (világi) gondnokkal. Több egyházmegyének az egyházkormányzás és -igazgatás céljából felsőbb hatósággá való egyesülése az egyházkerület (szuperintendencia), amelynek élén a püspök (szuperintendens) és az egyházkerületi (világi) főgondnok áll. A református egyház legfőbb igazgatási, egyházkormányzati és törvénykező szerve a gyülekezetek (egyházközségek) által meghatározott időre választott zsinat, élén a lelkészi (püspök) és világi elnökkel. A presbitériumok kivételével a református egyház minden egyházkormányzó testülete – az elnökséget is beleértve – egyenlő számban lelkészi és nem lelkészi (világi) tagokból áll; ez az ún. paritás elve. A szavazásnál a szótöbbségi elv érvényesül.
A debreceni Nagytemplom
 
 
 A református egyház a 19. század végétől egyre jobban beépült az államrendbe

1908. június 9-én megalakult az Országos Evangéliumi Szövetség, amelynek célja: evangélium szerinti társadalmi tömörülés a lelkiismereti szabadságot és a bevett vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget veszélyeztető törekvések ellen. Ezt követően – református kezdeményezésre, de az evangélikus egyház részvételével – Deigenfeld József elnöksége és Zsilinszky Mihály, a bányai evangélikus egyházkerület felügyelőjének alelnöksége mellett 1908. szeptember 30-án megalakult az Országos Vallásegyenlőségi Szövetség.
 
 
 A református egyházi vezetés energiájának jelentős részét a 19. század harmadik harmadától mindinkább a valláspolitikai és politikai küzdelmek kötötték le, s ezenközben egyre jobban beépült az állami-társadalmi rendbe, valamiféle „másodosztályú államegyházi státusra” törekedett, amit jórészt el is ért.
 
Az ipar fejlődésével egyre többen mentek fel a falvakból a városokba, különösen a fővárosba, s álltak ipari munkásnak. Ezek az emberek a megszokott falusi közösségük elhagyása következtében gyökértelenekké váltak. A budapesti református parókiás körök száma növekedett, és a gomba módra szaporodó Pest környéki településeken sorra alakultak a református egyházközségek is.
  
 Az 1890-es években megélénkülő agrárszocialista mozgalmak kapcsán kialakuló aratósztrájkok idején több helyen a református lelkészek határozott fellépése akadályozta meg a csendőrsortüzeket.
A foglalkozás befejeződött.

0