Magyarország etnikai viszonyai a 20. század elején

1868-as nemzetiségi törvény
- Elutasította a területi autonómiát és a nemzetiségek kollektív jogait
- Nemzetiségi jogok biztosítása az egyéni szabadságjogok alapján -> széleskörű anyanyelvhasználat
- 20%-ot elérő kisebbségek számára a törvényhatóságokban biztosította az anyanyelvhasználatot
- Alsó- és középfokú bíróságokon anyanyelvi ügyintézés
- Alsó- és középfokon nemzetiségi iskolahálózat állami fenntartással (egyház ellenzi)
- Nem lett sikeres: 1907-es rendelet, hogy a vármegyei tisztviselők ismerjék az adott járás lakosságának nyelvét a nemzetiségek a Monarchiát a benne élő népek föderációjává akarták volna alakítani

Asszimiláció
- Az 1850-es népszámlás szerint a magyarok aránya a magyar korona országaiban 36.5 %-ot tett ki, ez arány 1910-ig 48.1 %-ra emelkedett
- Ha csak a szűkebb anyaországot nézzük (Horvátország nélkül), akkor még szembetűnőbb az arányváltozás: 42.3 %-ról 54.6 %-ra nőtt a magyarok aránya.
- A nemmagyar lakosság csak 29 %-kal gyarapodott (8,4 millióról 10,8 millióra).
-A szlovákok 60 év alatt csak 13, a ruszinok 5 %-kal növekedtek.

- A legnagyobb asszimilációs nyereséget a zsidók magyarosodása eredményezte: 1910-ben a 932 ezer izraelita vallású lakos közül 705 ezer magyar anyanyelvűnek vallotta magát
- A második legnagyobb csoportot a németek alkották: mintegy 600 ezerre tehető a 60 év alatt elmagyarosodott németek száma.
- A harmadik helyen a szlovákok álltak: kb. 400 ezer főnyi veszteséggel.
- A maradék 300 ezer főleg katolikus délszlávokból (horvátok, szlovének, bunyevácok …), ruszinokból, és egyéb kisebb bevándorló népcsoportokból (lengyelek, csehek, olaszok …) került ki.
- Minimális volt viszont a magyarosodás a szerbek és a románok körében.

- Az asszimiláció alapjában és egészében véve természetes és spontán folyamat volt, amelyben a Kárpátmedence sajátos gazdaságföldrajzi és települési viszonyai éppúgy szerepet játszottak, mint a 19. század folyamán fellépő népesedési, gazdasági és társadalmi tényezők.

- A korabeli magyar politikai vezetőréteg ezt a magyarosodási folyamatot igyekezett elősegíteni és gyorsítani. Erre lényegében csak egyetlen többé-kevésbé hatékony eszköz állott rendelkezésére: az iskola, a magyar nyelv kötelező oktatása, valamint magyar tannyelvű állami iskolák létesítése.

A kivándorlás etnikai arányai 1899–1913 között

Kivándorlás

- A kivándorlási veszteség 1870 és 1914 között elérte az 1,3 milliót.
- Különösen nagy volt a 20. század első évtizedének vesztesége: több mint 600 ezer fő.
- Eleinte főleg a szomszédos Lajtán túli tartományokba, Erdélyből pedig Románia felé
- A tengerentúli kivándorlás csak az 1880-as években indult meg, s a század végén öltött nagy méreteket.
- Kezdetben nagyrészt szlovákok és ruszinok keltek át az óceánon
- A magyar kivándorlás az Egyesült Államokba csak a 20. század elején vált tömegessé.

Polgárosodó társadalom

- Már az 1848-as törvények felszámolták a rendi társadalmat.
- A rendi kiváltságok zöme megszűnt, csak az arisztokrácia privilégiumait védelmezte néhány intézmény (főrendiház, hitbizomány).
- A nemesi cím megmaradt, de semmiféle különleges joggal nem járt, társadalmi presztízse
- A gyors gazdasági fejlődés a gazdaság egyes szektorainak tőkés átalakulás nyomán új társadalmi rétegek, osztályok alakultak ki, megváltozott a meglévő csoportok helyzete a társadalmi struktúrában.
- A lakóhelyváltoztatás, a földrajzi mobilitás az esetek túlnyomó többségében foglalkozás és rétegváltással, vagyis szociális mobilitással járt együtt.
- A társadalom polgárosodásának egyik mutatója a nők fokozódó aktív bekapcsolódása a modern gazdasági szektorokba.
- 1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya keresők között 10 %-ról 17 %-ra nőtt.
- 1905-ben megalakul a Magyar Feminista Egyesület, mely elsősorban a nők szavazati jogáért küzd.

Kettős és torlódó társadalom

Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.

- Magyarország társadalma a 20. század elején is agrártársadalom volt.
- 1910-ben Magyarországon a lakosság 62 %-a, Horvátországban 79 %-a őstermelésből élt.
- A társadalmi tagolódást tehát nagy mértékben
meghatározta a földbirtokmegoszlás.

A birtokos parasztság összetétele
  - A magyarországi agrártársadalom a 20. század elején két egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódott:
1. az „úri” birtokosokra, akik az agrárnépesség fél százalékát tették ki, s az ország mezőgazdasági területének kb. negyedét birtokolták.
2. A másik csoportot a parasztság alkotta. az agrártársadalom úri és paraszti rétegei között a szakirodalom általában a 100 holdas birtokhatárt tekinti választóvonalnak. A birtokos parasztságot általában gazdag, közép és kisparasztokra, továbbá törpebirtokosokra szokták osztani.
- Országos átlagban gazdagparasztnak tekintik az 50-100 holdas, vagy azon felüli nem úri és nem polgári birtokosokat, középparasztnak a 20-50 holdasokat, kisparasztnak az 5-20 holdasokat. 5 hold alatt: törpebirtokosok

A mezőgazdaságban dolgozó bérmunkások három nagy csoportra oszthatók:
1. A mezőgazdasági cseléd másnéven béres:
- kikötött bérért egész évre szegődött el egy-egy uradalomba, középgazdaságba, vagy tehetősebb birtokos paraszthoz.
- Bérüket nagyrészt természetben kapták, ehhez járult egy kevés készpénz.
2. A napszámosok (kb. 2x annyian mint a cselédek)
- foglalkoztatottságuk bizonytalan volt, napról-napra, vagy legalábbis hétről- hétre kellett munkát keresniük.
3. a vándor idénymunkások, az ún. summások - jól szervezett csoportokban (bandákban) szegődtek el egyegy nagybirtokra meghatározott idényjellegű munka (kapálás, aratás, cséplés) elvégzésére.
- Bérezésük terményrészesedésből, élelmezésből és készpénzből állt.

A videó és az ábrák segítségével válaszold ki, hogy melyik társadalmi rétegre igaz az alábbi állítás!

Bankok, gyárak, tulajdonosai, nagy házat visznek személyzettel, fényűző villákban laktak előkelő városrészeken. Néha földbirtokot is vásároltak.