Bejelentkezés
Rólunk
Tananyagok
Bejelentkezés
0
A három rend
0
/
0
Pont
0
Az alkotmány
0
/
0
Pont
A helyes válasz
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
Azonosítsa a leírásban szereplő részleteket a kép megfelelő elemeivel!
Ismeretlen szerző: Reveil du Tiers État (A harmadik rend ébredése), kézzel színezett metszet, 1789.
Szöveg alul:
„Te jó ég, ideje volt már felébrednem, mert bilincseim túl régóta ringattak e rémálomba.”
1
2
3
4
5
6
A félelem oka, hogy a harmadik rend fegyvert ragad.
A háttérben a megrohamozott Bastille
A tömeg felett az ostrom alatt levágott fejek láthatók
és a papság sokkos állapotba került.
Az ébredező harmadik rendtől....
a nemesség ....
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
Azonosítsa a leírásban szereplő részleteket a kép megfelelő elemeivel!
A képen az előzőekben látott motívumokat, mozzanatokat a szöveg alapján azonosítsuk!
Laurent Midart: A svájciak ébredése, Svájc, 1800 körül
A francia szöveg így szól:
„Győzelmei után a svájci olyan sokáig pihent a babérjain [1], hogy elaludt. Alvása alatt fegyverei megromlottak [2] és ereje elfogyott. De a (francia) kakas [3] hívása felébresztette, a nap megtisztítja [4], és a szabadság új fegyvereket ad neki [5], amelyekkel megmutatja a világnak, hogy még mindig rendelkezik ősei erényeivel és vitézségével [6]. (Laurent Midart, Soleure (Solothurn) polgára a Helvet Köztársaság Végrehajtó Igazgatóságának ajánlotta).”
A terjeszkedő forradalmi Franciaország által létrehozott Helvét Köztársaságot propagáló plakát a „forradalom exportjához” hasonló, jól bevált kliséket alkalmaz, mint a harmadik rend ébredését ábrázoló elődje.
1
2
3
4
5
6
Győzelmei után a svájci olyan sokáig pihent a babérjain...
....még mindig rendelkezik ősei erényeivel és vitézségével ....
De a (francia) kakas hívása felébresztette.....
Alvása alatt fegyverei megromlottak .....
a nap megtisztítja ....
és a szabadság új fegyvereket ad neki ...
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A három rendet ábrázoló képek megtekintése után válassza ki a helyes állításokat!
A baloldali kép felirata: "Nihil aliud in nobis" "A hatalmon kívül nincs más."
A három rend viszonyának alapja a béke.
Franciaországot mindkét képen a kék szín és a liliomok jelképezik.
Franciaország sorsa kizárólag lakóinak kezében van.
A képek a monarchia megmaradása mellett foglalnak állást.
Az állam terhét a harmadik rend viseli, de a többiek is támogatják.
A képek a magához térő, forradalmi hangulatú harmadik rendet reprezentálják.
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A három rendet ábrázoló képek megtekintése után válassza ki a helyes állításokat!
Mindkét kép az államadósság alatt nyögő parasztságról szól.
A képek hátterében a kézműipar és a mezőgazdaság eszközeit láthatjuk.
A nemzetfogalam használata tekintetében a két kép azonos.
A jobb oldali képen ábrázolt helyzet lehetővé teszi a gazdaság prosperálását.
1789-ben megtörtént az államadósság megosztása a három rend között.
Mindkét kép a nemesi és papi adómentességről szól.
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
Az 1789-ben készült metszet megtekintése után döntse el, hogy igazak vagy hamisak az állítások!
A három rend nemzethez tartozását a mindannyiuk által hordott kokárda jelzi.
Hamis
Igaz
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A három rend egy korábban csak a nemesség számára fenntartott jogot gyakorolt a mulatás előtt.
Igaz
Hamis
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
Az együtt mulatók a köztársaságra isznak.
Hamis
Igaz
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A parasztság a kép alapján birtokossá válhatott.
Hamis
Igaz
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A metszet alapján a király is részévé vált a nemzetnek, amit a szimbólumok is bizonyítanak.
Hamis
Igaz
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A francia forradalomban megvalósult a nők politikai egyenjogúsága.
Igaz
Hamis
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A metszetek megtekintése után döntse el, hogy igazak vagy hamisak az állítások!
Mindkét képen a három rend női megfelelőit látjuk.
Hamis
Igaz
A francia társadalom és annak problémái már a 18. század óta a metszetkészítők kedves témáit jelentették. A metszetek készítésének idején a művészek a forradalmi Franciaországban a rendek közötti változó viszonyok ábrázolásának is keresték a módját, és a zene, az ételek, a tánc és a gyermekjátékok által nyújtott metaforákat használták az alapvetően elvont eszmék megjelenítéséhez. A szerzők általában névtelenek, a nyomatok többnyire gyenge minőségűek, olcsó tömegtermékek.
Ismeretlen szerző: A három rend egysége, 1789
Ez a metszet valójában három, 1789 nyarán külön-külön készült metszet kombinációja, amelyek a Bastille ledöntését és az augusztus 4-i éjszaka törvényhozási eseményeit követően a franciaországi politikai és társadalmi rend megdöntését ünneplik. Valószínűnek tűnik, hogy a kiadó általi egymás mellé helyezésük nem azért történt, mert eredendően összetartoznak (a középső és a jobb oldali kép párt alkot ugyan, de a baloldali nem illeszkedik hozzájuk).
A bal oldali kép La Paix et la Concorde font la Prosperite des empires (Béke és harmónia virágoztatja a birodalmat), a három rend közötti egyenlőséget ábrázolja. Mindegyikük túllép előítéletein és kiváltságain (a lábuk alatt lévő papírokra írva), hogy egyetlen egységben egyesüljenek. A fejük fölötti felirat egyszerűen így szól: "Réunion des trois ordres" ("A három rend egyesülése").
Montázsuk inkább abból eredhet, hogy a kiadó hitt ilyen formátumban történő eladhatóságukban: a korban az ilyen típusú képek rendkívül népszerűek voltak. A színezés meglehetősen durván kivitelezett, ami arra utal, hogy a nyomatot tömeggyártásra és szerény áron történő terjesztésre szánták. Az egyes jelenetekben ábrázolt alakok a három rend megtestesítői. Az
első rend
(a papság) papi reverendájáról [
1
], a
második rend
(a nemesség) kardjáról és elegáns öltözékéről [
2
], a
harmadik rend
(lényegében mindenki más) pedig szerény ruhájáról és a földművelő szerszámokról ismerhető fel [
3
].
A központi képen „A faut esperer qu ca finira ben tot” (Remélem, hogy hamarosan vége lesz) a metsző az ancien régime egyenlőtlenségeinek allegorizálására egy, a
Brueghel
gyermekjátékain is szereplő, „lovaglós” játékot választott, a harmadik rendet képviselő karaktert - egy parasztot - ábrázolva, aki munkájával egyedül tartja el a többieket.
A paraszt a teher súlya alatt meggörnyedt, kapája [
a
] támasztékként is szolgál, termését nyulak [
b
]és madarak [
c
] dézsmálják.
A jobb oldali képen „J savait ben qu'jaurions not tour” (Tudtam, hogy hamarosan sorra kerülünk) azt látjuk, hogy a kocka megfordul, és az első és a második rend aláveti magát annak a bánásmódnak, amelyet most a magasba emelt harmadik rend régóta elszenvedett. Győzelmét jelzi az is, hogy eldobta a kapát, megölte a madarakat és elkapta a nyulat, amely a központi képen a termését rágcsálta (ez utalás az újonnan megszerzett vadászati jogára is, amelyet korábban a második rendnek tartottak fenn).
Az öltözékükben és a kellékekben található képi jelzések arról tájékoztatják a nézőt, hogy a forradalom eljövetelének tulajdonítható a szerencse fordulása:
mindhárman viselik a trikolort [sárga keretben].
Ismeretlen szerző: Az igazság ezúttal a legerősebbek oldalán áll, 1789
A kép fő eleme egy gyermekjáték, a libikóka.
A harmadik rend rajta ülő és álló tagjainak súlyát jelentősen növeli, hogy mindketten fegyvert tartanak a kezükben.
A karikatúra szerzője a változásoktól a harmadik rend egzisztenciális emelkedését is várja.
Hamis
Igaz
Ismeretlen szerző: Az 1791-es alkotmány elkészítése a három rend által
A vers szabad fordításban:
"Tot tot tot tot,
üsd keményen,
Tot tot tot tot,
Sok szerencsét,
A munkához szív kell"
Az alkotmány szövegének üllőn való kovácsolása a munka keménységét és a készülő alkotmány szilárdságát egyaránt kifejezi. 1791-ben a francia társadalomban még megvolt az optimizmus, hogy a társadalmi csoportok egy nemzetben való egyesülése olyan gigantikus energiákat szabadít fel, melyek lehetőséget adnak egy alapjaiban megújuló világ megteremtésére.
A foglalkozás befejeződött.
0